Monday, January 25, 2016

Minőségorientált kép (RAW) feldolgozás



  !KATT!



Üdv az oldalon!

Miután több helyről is kaptam kérdéseket, hogy mitől ilyen élesek, mégis zajmentesek a képeim akár
rossz körülmények között, ezért itt a blog keretein belül írok egy tutorialt.
Először is leszögezném, hogy ez nem egy mindenre kiterjedő írás lesz, csak azt próbálom meg minél
részletesebben előadni, hogyan lehet a legjobb minőséget kihozni egy RAW fileból.

Akkor vágjunk is bele: -katt a nagyobb méretért
A feldolgozást egy egyszerű tesztképen mutatom be, most készítettem direkt erre a célra. Éles téma,
homályos háttér, némi CA, valamint közepes ISO (1250) így van rajta zaj is, de még részletek is bőven.

A RAW konverter első fülére most nem térek ki, ezt mindenkinek az ízlése határozza meg
alapvetően, de ilyen beállításokat eszközöltem. (Persze ha van rá igény írhatok erről is egy másik cikk keretein belül.)

Ami nekünk minőségi szempontból igazán érdekes, az a 3. "detail" fül.
Normál beállítások közt, ez egy enyhe szelektív élesítést ad a képnek, valamint egy kicsit túl erős színzaj szűrést:

Mivel mi a legtöbbet akarjuk kihozni az alapanyagból, ezért a szelektív élesítést egyből ki is iktatjuk,
mégpedig a "detail" csúszka 100%-ra tekerésével.

Érdemes még a "radius"-t levenni minimumra, így kevésbé hajlamos aurákat generálni, és inkább a
finom részletekre koncentrál az élesítő algoritmus.

Az amount mindenkinek szíve joga, én jobb szeretem inkább itt kihozni belőle a megfelelő élességet,
és utólag már nem nagyon adni hozzá többet. Valamint a zajszűrő programot se lehet elég finomra
állítani, hogy a részleteket erősítse.

A luminancia szűrést hagyjuk nullán, ebben az Adobe megoldása fényévekre elmarad a
NeatImage-től, viszont a color és color detail-t érdemes úgy beállítani, hogy ne legyen színzajunk
sehol, de a legszebb tónusokat hozzuk ki a képből. Ez abszolút gép és ISO függő, általában 15-30
color, és 60-90 color detail körül szokott a végeredmény lenni.

(A detail fül felirat jobb szélén lévő kis ikonra kattintva, majd alulról a második "save new camera raw defaults" menüpontal elmenthetjük a beállításokat,
így mindig azokkal tölti be a képeket a konverter -vigyázz, minden beállítást ment, nem csak ezt a fült-)

Ha megvagyunk, konvertáljuk be a képet, majd egyből duplikáljuk az alap layert.
Innentől kezdve a kép éles és homogén területeit külön fogjuk kezelni, így kell készíteni egy maszkot.

Nekem mindig a fölső layerem az éles, de ez abszolút megszokás kérdése.
A maszkot mindig "kézzel" csinálom, brush tool-al, különböző mérettel és keménységgel, mindig
a témának megfelelően. Érdemes kerülni a kemény átmeneteket ha nem éles a váltás az éles és a
homogén területek között. Valamint vice-versa, ha éles az átmenet, nem jó a finom maszk se.

Egy ilyen maszkot elkészíteni, még bonyolultabb képeknél is 1-2 perc megfelelő rutinnal.
Pár tipp: alt+balklikkel a maszkra kattintva, megjelenik, így láthatjuk ha kimaradt valami,
vagy "befestettünk" valamit amit nem kellett volna.
B - brush tool, Z - zoom tool, X - váltás fekete/fehér ecset közt, space - mozgatás belenagyításkor

A kép:

És a maszkja: -nem kell halál pontosnak lenni, csak határozott és megfelelő méretezett ecsetvonások

Ha készen vagyunk, következik a zajszűrés. Sok programot végigpróbálva, a legjobban paraméterezhető,
és legjobb minőséget produkáló magasan a NeatImage volt. Ebből is a photoshop beépülő verziót használom.

-tools/advance mode-ot kapcsold be!
Először az éles layert vesszük szűrő alá. Az első fülön ki kell jelölni egy mintát, ez lehetőleg egy
minél homogénebb, középszürke terület legyen. Kerüljük a teljesen fekete/fehér/piros/zöld/kék
területeket, legjobb ha valami semleges, szürkéhez közeli területet tudunk kijelölni.
Ha megvan az alany, először az "auto profile"-al építünk ez zajprofilt, majd az "auto fine-tune"
gombbal, finomhangoljuk az egész képre.

A következő fülön tudunk korrigálni a zajprofilon (noise levels), de mivel a program igen jól mintavételez,
ezért erre nagyon ritkán van szükség. Hagyjuk csak nullán az összes csúszkát.

A noise reduction amounts csúszkákkal állíthatjuk be a zajszűrés erejét. A program a luminancia
zajt három méretre osztja be: high/medium/low frekvencia.

A high a finom "grain" zaj, ezt érdemes kevésbé szűrni a többihez képest, mert a finom részletek
ebben vannak, valamint nagy nyomatkor ez csak apró szemcsékként jelenik meg, ami nem olyan
zavaró a szemnek. Míg leméretezéskor eltűnik a pixel binning miatt, ezért 50-70% között szoktam
beállítani ezt a csúszkát.

A medium és low a közepes és nagy szemcséjű zajt takarja. A medium csúszkát szoktam kicsit
visszavenni, 75-90% közé, míg a low-ot maximumon hagyni.

Az Y/Cr/Cb a LAB mód három csatornáját takarja, ebből nekünk az Y - luminancia érdekes, a többit
érdemes maximumon hagyni, mert ha jól konvertáltunk, úgyse szűr semmit, míg ha marad valahol
pár színzaj (sötét területek), attól megszabadítja a képet.

Az Y csúszka lényegében a zajszűrés erejét szabályozza. Mivel ez az éles layer, ezért nem érdemes
túlzottan kiszűrni a zajt -és ezzel a részleteket-, valamint egy kis grain amúgy is hozzáad a finom
területek minőségéhez. Zaj függően 10-40% között szoktam operálni ezzel a beállítással.

Ajánlott még bekapcsolni a "very low frequency" pontot is, ez főleg magas felbontású gépeknél segít,
a nagy blokkok kiszűrésében (erősen elmosott háttérnál sokat dob a minőségen).

Az utolsó rész pedig a sharpening: ebből csak az Y élesítést használju, és azzal is finoman bánunk,
mert hajlamos a program túlkeményíteni és aurássá tenni a képet. Viszont egy keveset érdemes
alkalmazni, mert intelligens módon a zaj "alatt" élesít, mivel használja a zajprofilt ez esetben is.

High: 20-60%, Medium: 0-15%, Low: 0% - többet nem érdemes, maximum extra magas felbontású
(30+mpix képeknél a mediummal jobban operálni).

Következhet a homogén layer. Az első fület át is ugorhatjuk, mivel ugyan az a kép, így a zajprofil
se változott. A második fülön én csak ki szoktam kapcsolni az élesítést (Y elől pipa ki), valamint
erősíteni a luminancia szűrést.

A high/medium/low arányokat nem szoktam piszkálni, mivel érdemes minél jobban kiszűrni a
közepes de főleg a nagy zajfoltokat a háttérből, de egy kis grain-el hagyhatunk benne "életet".

Ezen felül a teljesen homogén háttér más problémákat okozhat:
szín sávosodás, foltok...stb. Ezt lényegében eltakarja, és dithering-ként is működik.
Legtöbbször az éles layeren alkalmazott érték két-háromszorosa szokott a legjobban eredménnyel járni.

Ha a kép nem túl zajos, az éles layeren szoktam még egy nagyon finom élesítést alkalmazni. Csínján
kell bánni ezzel, mert ezt a réteget kevésbé szűrtük, így minden ilyen akció a zaj erősödését is magával hozza.

Én smart sharpen-t szoktam használni, 20-60%os Amount-al, 0.1 pixeles Radiussal, valamint a
Remove-ot lens blurre állítva, és More accurate-et bekapcsolva.

Így egy nagyon finom, aurákat nem generáló élesítést kapunk, amely a részleteket javítja.
-Ha a képed bemozdult, fokuszhibás, és ezért életlen, akkor töröld ki, ne utólag élesítgesd! :)-

A képen további képhibákat is láthatunk. Nagyon szembetűnő a longitudinális CA (hosszanti
kromatikus aberráció = színhiba), amely egyes objektívek sajátossága. Általában a fényerősebb
darabok szenvednek ezzel a problémával, a mélységélesség előtt magenta, mögötte pedig türkíz
elszíneződést mutatva a kontrasztos élek körül.

Ezt nagyon egyszerűen el lehet távolítani egy szelektív színtelenítéssel:
Először készítünk egy Hue/Saturation adjustment layert, majd átállítjuk "greens"-re (lásd a képen),
ideiglenesen fölhúzzuk a saturation-t, hogy lássuk az érintett területeket, és az alsó csúszkán beállítjuk
a megfelelő tartományt.

Ezután kimaszkoljuk azokat a területeket amely nem képhiba, hanem valóban ilyen színű, végül
lehúzzuk a saturation csúszkát -50-100%-ra, és átállítjuk a layer blending-jét "color"-ra.
(Így nem piszkálja a fényességet az érintett területeken, csak a szín telítettségét.)

Ugyan ezt elvégezzük a magenta hibával (lást a modell - :) - bal lábán), valamint más CA-val is,
ha található a képen.

Ezzel lényegében kész is vagyunk, vasaljuk össze a layereket (flatten), majd mentsük el a képet
valamilyen lossless (TIFF, BMP, PNG) formátumban, ha esetleg nyomtatni kell nagy méretben.
Ha megvagyunk, lépjünk vissza kettőt a historyban, hogy meglegyenek újra a layerek, majd
kicsinyítsük le a képet a feltöltendő méretre.

Itt arra kell figyelni, hogy a photoshop alapvetően Bicubic automatic-ra van állítva, amely leméretezéskor
a Bicubic sharper verziót ajánlja föl. Ez egyrészt egy barbár megoldás (túlkeményíti a képet egy
nagy rádiuszos élesítéssel), másrészt mi akarjuk eldönteni mennyire és hol akarunk élesíteni.

Azt hogy alapbeállításnak mit kínál, a CTRL-K (preferences) ablakban, az első fülön (general)
a harmadik sorban állíthatjuk át. Állítsuk is be "Bicubic (best for smooth gradients) verzióra.

Ezután már elvégezhetjük a méretezést, ahol ezentúl a megfelelő beállítást hozza alapból:

Végül már csak még egy finom élesítést kell alkalmazni az éles layerre (mert ugyebár megmaradt
a maszkunk), amire megint csak a smart sharpent vesszük elő.

A már feljebb említett értékekkel dolgozunk újfent, ha pedig egy körtől nem elég éles az eredmény,
az amount növelé helyett érdemes kétszer lefuttatni 50%os beállítással, mert a "remove lens blur" így
duplán tudja elvégezni a finom algoritmusát.

És két kép összehasonlításnak. A bal/fölső a feldolgozott, míg a jobb/alsó a photoshop alapértékekkel
konvertált és kicsinyített verzió.

2000*1333 méretezés (33%): -jobb klikk: új ablakban

Valamint egy ugyan ekkora 100%-os képkivágás (ez jó minőségű nagy méretű nyomtatáskor érdekes, ahol
minden pixel a papírra kerül)

-jobb klikk: új ablakban

Még két extra kép:

2 comments: